Mit ehetek | Rendhagyó gondolatok a hormonháztartásunkról: A dopamin szerepe
Rendhagyó gondolatok a hormonháztartásunkról: A dopamin szerepe

A Dopamin szerepe, hogy segítse céljaink elérését. Amikor egy feladatot megoldunk, befejezzük a projektet, elérjük a célunkat, egyszóval tettünk valamit afelé, amit elterveztünk, az elégedettség érzése elönt bennünket, ezt a Dopamin okozza.

Őseink napjuk nagy részében az élelemszerzéssel foglalkoztak. Elég unalmasnak tűnő munka a mai korból nézve. De a dopamin segítette őket abban, hogy ne veszítsék el a fókuszt és napról napra elvégezzék ezt a dolgukat, megküzdjenek a kihalás ellen. Itt is segítségünkre sietett a természet.
Ahhoz, hogy fókuszban maradjunk a dopamin nevű kémiai ösztönzőt küldte segítségünkre. 
Az egyik lehetőség amitől a Dopamin kiválasztódik, az evés, ezért élvezzük annyira, és ezért igyekszünk megismételni azokat a cselekvéseket, amelyek révén élelmiszerhez jutunk.

Minden lépés, amit céljaink felé teszünk, elégedettséggel tölt el. Ezt az elégedettséget a dopaminfröccs okozza. Modern társadalmunkban a cégünk eredményességét mérő mutatók javulása vagy a feladatlisták, amelyekről elvégzéskor lehúzunk 1-1 tételt. Ezek mind-mind hozzájuttatnak egy kis dopaminhoz bennünket. Amikor pedig elérjük a kitűzött célunkat, akkor egy hatalmas adag dopaminnal jutalmaz bennünket szervezetünk.

Viszont a dopamin nem tartós ösztönzőnk. Gyorsan kiváltható és épp oly illékony. Ezért van, hogy attól, mert elértük egy óriási célunkat, egy két nap vagy pár hét múlva a korábban érzett mámoros érzés eltűnik és mi újabb adag dopaminért indulunk „harcba”.

Gyakran hallani életvezetési tanácsadóktól, hogy írjuk le céljainkat. Nos, ennek hátterében is a dopamin áll. Miután elsősorban vizuális faj vagyunk, vagyis, amit látunk azt hisszük, így egy jövőbeni, még nem létező célunkat valahogy vizualizálni kell magunk számára. Ehhez a céljaink leírása az egyik legjobb megoldás. Mert a dopaminnak köszönhetően, amit látunk, azt már nagyobb valószínűséggel fogjuk valóra váltani.

Egy hatalmas buktatója is van a dopaminnak. Mégpedig az, hogy könnyen „rossz útra” terelhet bennünket. Amikor nem a túlélésünkben segít, hanem pont ellenkezőleg. 

Ez azért lehetséges, mert a dopamin nagyon alkalmazkodó. Nagyon hamar létrehozhatók nem megfelelő idegi kapcsolatok. Mit is jelnet ez? A megerősített cselekvések kárt is okozhatnak bennünk. A drog, az alkohol a szerencsejátékok mind dopamint termelnek, amitől mámorossá válunk. Valamennyi függőségünk, ami jó érzést kelt bennünk, tulajdonképpen Dopamin függőség. Sajnos a közösségi média is ebbe a sorba tartozik.

Minél gyakrabban vágunk bele a közösségi média által bennünk keltett pozitív érzések hajszolásába, annál jobban megerősödik e függőségünk. Mint egy folyamatosan sodort kötél. Előbb csak egy vékonyka szál, majd egyre vastagabb és vastagabb lesz a kialakult idegi kapcsolata, egyre erősebb lesz az adott cselekvéstől – illetve az általa kiváltott dopamintól – való függőségünk.
A céljaink leírása ennek megfelelő napi, heti feladattervünk végrehajtás okozta öröm helyett, egy újabb sms egy újabb like, egy újabb követő okozta örömszerzés lép. Egyébként az egész rendszer erre lett kitalálva. 

Egyik kedvenc filmem a Szerelem hálójában – 1998-es film. Még nem vettük észre, hogy a dopamin hatását ennyire kihasználó eszköz kerül a kezünkbe. Meg Ryan a számítógépéhez ül és alig várja, hogy az email érkezését jelző becsippenjen: Levele érkezett! 

A kérdés csak az, hogy mennyire ártatlanok függőségeink illetve mennyire károsak a nem kívánt mellékhatásai. Egyébként a dopaminnak köszönhetjük azt is, hogy manapság annyira szeretünk vásárolni és tárgyakat gyűjteni: ezeknek a hobbinak nincs ugyan semmi értelmük, mégis élvezzük őket, mert kielégítik az őskorból maradt vágyunkat a gyűjtögetésre. Ráadásul egyszerűen juthatunk egy adag dopaminhoz. Elég a helyi turkába leugrani vagy a neten bóklászva rendelni valamit és várni a megérkezését.

Az önző kémiai ösztönzőink, az endorfin és dopamin megszerzése nem igényli, hogy együttműködjünk bárkivel is. Csak egyéni előrejutásunkat segítik. Egyedül pedig nem jutunk túl messzire, kellenek a többiek is, hogy valóban értelme legyen annak, itt jártunk ezen a Földön.

Ahogy a blogsorozatunk bevezetőjében írtuk, hogy egyáltalán még létezik a fajunk, és ennyire mi vagyunk a Föld sorsát meghatározó állatfaj, azt az együttműködési hajlamunknak köszönhetjük elsősorban. Ezeket pedig az önzetlen kémiai ösztönzőink segítik. A következő két blog róluk fog szólni.

(a cikket írta: Böcker Bea)
Forrás:
Simon Sinek: A jó vezetők esznek utolsónak

Köszönjük, hogy itt jártál!
Egészséges étkezést kívánunk: Bea, Csilla és Anita
Mit-ehetek? - Étrendek az egészségért csapata


Kapcsolódó blogbejegyzések

További bejegyzések