Mit ehetek | Rendhagyó gondolatok a hormonháztartásunk egyensúlyban tartásához
Rendhagyó gondolatok a hormonháztartásunk egyensúlyban tartásához

Egyre többen küzdenek hormonproblémával. Mi lehet ennek hátterében? 

Igen, mindig van olyan eset, amikor valamilyen genetikai probléma áll a háttérben. Az is egyre gyakoribb, hogy a fizikális környezeti hatások, táplálkozás miatt lesznek problémáink. Ám a hormonproblémák hátterében növekvő gyakorisággal áll az önző, az önzetlen és a veszélyhelyzetre figyelmeztető vegyületek nem megfelelő „használata”.

Ha megértjük, hogy miért és mire szolgálnak kémiai segítőink - hormonjaink, úgy akár hozzájuthatunk ahhoz a képességhez, hogy saját magunk teremtsünk újra egyensúlyt hormonháztartásunkban.

Az evolúció nem a technológiai fejlődés gyorsaságához igazodik, hanem hosszú-hosszú évszázadok alatt formálódik. Egyenlőre. A mostani rohamos fejlődésben nehéz elhinnünk, hogy mi emberek, egy jóval korábbi kor igényeihez igazodva, a nehéz, nagyon nehéz időkben fejlődtünk ki, és azóta nem változtunk.
Egy olyan korban, amikor szó szerint az életünkért kellett megküzdenünk. Mind fiziológiánk, mind igényünk az együttműködésre a túlélést szolgálja. Így mi ma pontosan olyan felépítéssel és működési rendszerrel létezünk, ahogy több tíz ezer évvel ezelőtti őseink.
Miután egy elég gyenge élőlénynek számítunk, hisz nagyon sérülékenyek vagyunk, nincsenek félelmetes karmain, fogaink, netán vastag páncélunk, hogy megvédjük magunkat, a legfontosabb dolog, ami mégis segítette az emberi fajunk fennmaradását, az a problémamegoldó képességünk és az együttműködésre való hajlamunk.

Bár fiziológiailag nem változtunk az elmúlt 50 ezer évben, ahogy az elefánt, a gazella vagy a tigris sem, mégis a mi életünk egészen más ma, mint 50 ezer évvel ezelőtt.
Noha képesek vagyunk alkalmazkodni a körülményekhez, olyan jól működtünk együtt és oldottunk meg a problémákat, hogy szép lassan a magunk képére is formáltuk a minket körülvevő világot. Ahogy egyre többet tudtunk meg a világról, egyre ügyesebbek lettünk a problémamegoldásban és az együttműködésben, a környezetünket egyre inkább sikerült szükségleteinkhez igazítanunk, ahelyett hogy nekünk kellett volna hozzá igazodnunk.

A baj csak az, hogy az alapvető genetikai kódolásunk semmit sem változott.

Testünk 4+1 alapvető kémiai segítője kísért végig minket a fejlődésünk útján.
Ezek közül kettő azért alakult ki, hogy segítsen élelmet szereznünk, és cselekvésre bírjon minket, míg a másik kettő a társas érintkezés és az együttműködést szolgálja. 
A két önző vegyület az endorfin és dopamin, előrejutásra, kitartásra, a dolgok elvégzésére ösztönöznek bennünket. 
A két önzetlen vegyületünk pedig, a szerotonin és az oxitocin arra, hogy dolgozzunk együtt, és bizalmat, valamint lojalitást ébresztenek bennünk.
/Az önző és önzetlen megfogalmazás nagyon találó kifejezés, Simon Sinek nevezi így e vegyületeket a Jó vezetők esznek utoljára c. könyvében. 
Az ötödik, a kortizol, ma csak stresszhormonnak hívjuk, de ez az, ami akár életünket is megmentheti, hisz a veszélyre figyelmeztet. Arra, hogy cselekedjünk, tegyünk valamit, amivel a veszélyt elkerülhetjük vagy kikerülhetünk belőle. A baj ezzel csak az, ha nem vesszük figyelembe a jelzését. 

Mind az öt szükséges az egészséges fennmaradásunkhoz, hisz teljesen eltérő szerepük van életünkben. Ma is ugyan úgy szükségünk van mindegyikük segítségére, hogy boldogabb, teljesebb életet élhessünk.
Ha megértjük, hogy miért és mire szolgálnak kémiai segítőink - hormonjaink, úgy akár hozzájuthatunk ahhoz a képességhez, hogy saját magunk teremtsünk újra egyensúlyt hormonháztartásunkban.
A következő néhány hétben erről is olvashatsz blogonkban.

(a cikket írta: Böcker Bea)
Forrás:
Simon Sinek: A jó vezetők esznek utoljára

Köszönjük, hogy itt jártál!
Egészséges étkezést kívánunk: Bea, Csilla és Anita
Mit-ehetek? - Étrendek az egészségért csapata


Kapcsolódó blogbejegyzések

További bejegyzések