Mit ehetek | Orvostudomány supermanjai - 2. rész: A vérátömlesztés
2020 jún 08
Orvostudomány supermanjai - 2. rész: A vérátömlesztés

Az orvostudomány második legtöbb, szintén milliárdnál több emberéletét megmentő felfedezést Richard Lewisohn tette 1915-ben. Felfedezésének lényege, hogyan tárolható testen kívül a vér úgy, hogy ne alvadjon meg.
Lewisohn felfedezése, szinte minden nagy tudóshoz hasonlóan, azon emberek munkájára épült, akik előtte mentek.

Vérátömlesztéssel 1628 után, a keringési rendszer felfedezését követően (William Harvey) már kísérleteztek. 1665-ben egy másik brit orvos megmutatta, hogy képes megőrizni a kutyák életét más kutyák vérátömlesztésein keresztül. Két éven belül mind Franciaországban, mind Angliában az orvosok vérátömlesztést adtak a bárányok véréből az emberekbe - sikertelenül - ezért hamarosan be is tiltották. Így több, mit 100 évig szüneteltek a vérátömlesztési kísérletek.
Az Egyesült Államok orvosai az 1880-as években a tehén- és kecsketejet transzfektálták az emberbe - ezt a kezelést a negatív eredmények miatt szintén betiltották.
A valódi áttörések az 1900-as évek elején érkeztek, amikor az orvosok Karl Landsteiner felfedezésének köszönhetően (ITT írtunk róla) alkalmazni kezdték a vércsoportok ismeretét vérátömlesztéseknél, és folyamatosan kísérleteztek, hogyan tárolható a vér.
A vér tárolásának megoldásáig a donort és a beteget közvetlenül kötötték össze a vérátömlesztéshez.

Albert Hustin belga orvos rájött (1914), hogy a nátrium-citrát antikoagulánsként (vér alvadás gátlóként) alkalmazható, és ez lehetővé teszi a nem közvetlen vérátömlesztést. Igen ám, de a nátrium-citrát toxikus anyag, csak egy meghatározott mennyiség az, amit mérgezés nélkül az emberi szervezet elvisel. Ennek a mennyiségnek a meghatározása köthető Lewisohnhoz. Kísérleteivel meghatározta a pontos nátrium-citrát koncentrációját, amely még biztonságos, ám hatékony is volt a vérátömlesztésnél. 
Ez volt az az áttörés, amelyre a világnak szüksége volt. Ugyanebben az évben mások bebizonyították, hogy a Lewisohn-citrát módszerrel kezelt vér két napig tárolható a transzfúzió előtt. A következő évben, 1916-ban, mások ezt az időkeretet 14 napra tolták.

A vér későbbi felhasználáshoz való tárolásának lehetősége forradalmian új volt, és a vérbankok világméretű rendszerének létrehozásához vezetett.

Egy mondat megütötte a "fülemet": "Lewisohn felfedezése, szinte minden nagy tudóshoz hasonlóan, azon emberek munkájára épült, akik előtte mentek." Mit is jelent ez nekünk ma élő embereknek? Meg kell ismernünk az előttünk járók felfedezéseit, és eredményeit ahhoz, hogy vállukra állva további, az emberiség számára valóban széles körben hasznos eredményeket tehessünk le az asztalra.

(a cikket írta: Böcker Bea)

Forrás: www.scienceheroes.com

Köszönjük, hogy itt jártál!
Egészséges étkezést kívánunk: Bea, Csilla és Anita
Mit-ehetek? - Étrendek az egészségért csapata


Kapcsolódó blogbejegyzések

További bejegyzések