Érdekes útra hívlak el. Nézzük meg, mit tesz a szervezetünk "tudtunk nélkül" egy tál makarónival?
A szénhidrátok bontása már a szánkban megkezdődik, a nyelőcsövünkön át a pépes étel a gyomrunkba jut, ahol a fehérje emésztés is megkezdődik. A félig-meddig megemésztett étel a gyomrunkból kb. 2-4 óra múlva a patkóbélbe kerül, ahol a májunk és hasnyálmirigyünk váladékai építőelemekre bontják a makarónit, befejezve ezzel az étel lebontását. A tápanyagok felszívódása az egész vékonybélben lehetséges, de döntő részeben a patkóbélben és az éhbélben történik. A felszívott építőelemekből építkeznek sejtjeink.
Kövessük a makarónit!
Először is nézzük meg miből áll a Milánói makaróni: 
- 1 mokkáskanál Pirospaprika
- Őrölt szerecsendió
- Só
- 1 fej Vöröshagyma
- 2 evőkanál Étolaj
- 1 késhegynyi Őrölt feketebors
- 1 kis doboz Sűrített paradicsom
- 30 dkg Trappista sajt
- 15 dkg Csiperkegomba
- 40 dkg Darált sertéshús
- Delikát & ételízesítő
- 30 dkg Fe-mini csőtészta
A makaróni receptjét természetesen megtalálod itt.
A szájunkban a fogak által összerágott milánói a nyállal összekeverik, és lenyelhető falat képződik. Ahogy korábban megbeszéltük (lásd. Emésztőrendszer felépítése) a nyálban található enzim (amiláz) megkezdi a mi esetünkben a csőtészta emésztését (szénhidrát bontás). A nyelés során a megrágott és a nyállal összekeveredett, pépes falat a szájunkból a nyelőcsövön keresztül a gyomorunkba kerül.
A gyomorban a csőtészta bontása szünetel, a savas kémhatás miatt, viszont a hús, sajt (fehérjék) bontása megkezdődik. A gyomorban az összerágott, pépes ebédünk hosszabb – rövidebb tárolás után (ami a táplálék összetételén túl függ egyéni sajátosságunktól is) a gyomornedvvel összekeveredik, majd a gyomorból a patkóbélbe ürül.
A májunk és a hasnyálmirigyünk a patkóbélbe önti a váladékát, és a máj által termelt epe, a hasnyál, és a bélnedv enzimjei együttesen felszívásra alkalmas építőanyagokra bontják az ebédünket. A patkóbélben és a vékonybél teljes hosszában folytatódik a makaróninkból a tészta bontása. Ebbe besegít a hasnyálmirigy szénhidrátbontó enzime a hasnyálmirigy amiláz is. Aminek a végén egyszerű cukrok keletkeznek.
Jó tudnunk, hogy vékonybelünk közel 6 m hosszú, és a teljes felszínét tekintve majdnem egy futballpálya méretű terület.
A sajtunkban is található tejcukor, amit szintén a vékonybél-nyálkahártya által termelt szénhidrátbontó enzim, a laktáz bont egyszerű cukorra. Ezeknek az egyszerű cukroknak felszívódása úgy történik, hogy először a bélnyálkahártya epitelsejtjeibe kerülnek, majd az extracelluláris térbe, innen a bélbolyhok vénás kapillárisaiba, onnan pedig a májba és az össze sejthez.
A vékonybélben most már a darált hús és a sajt bontása is megkezdődik. A vékonybélbe ömlő hasnyál fehérjebontó enzimei intenzív fehérjebontásba kezdenek, őket támogatja a bélnedv, valamit a bélnyálkahártya sejtjei által termelt fehérjebontó enzim. A lebontás végén szabad aminosavak keletkeznek, amelyek felszívódása az egyszerű cukrokhoz hasonlóan történik, a bélbolyhok vénás kapillárisaiba, onnan pedig a májba és az összes sejthez kerülnek. A vékonybélben a sajtban található kalcium és a húsban található B12 vitamin is felszívódik.
A napraforgóolaj, a sajtban található tejzsír emésztése kizárólag a vékonybélben zajlik, a patkóbél a legaktívabb benne. Ahhoz hogy a vékonybélbe ömlő hasnyálmirigy-és vékonybél-lipáz (zsírbontó enzim) hozzáférjen a zsírokhoz és megkezdje a bontásukat, szükséges a zsírok előzetes emulgeálása, amit az epe végez. A zsírok felszívódása attól függ, milyen hosszú a szénláncuk. A hosszú szénláncú zsírsavak, mint az esetünkben a napraforgó olajban található linolsav először trigliceriddé alakulnak, a bélbolyhok centrális nyirokerébe kerülnek, majd a nyirokkeringés által a vérpályába, és nem pedig a májba.
A tejzsír viszonylag sok rövid szénláncú zsírsavat tartalmaz, ami a tejzsír talán legfontosabb jellegzetessége, aránylag kis mennyiségben tartalmazza a többszörösen telítetlen zsírsavakat. A tejzsír jó emészthetősége egyrészt a kisméretű zsírgolyócskáknak, másrészt a tejzsír kíváló zsírsav-összetételének köszönhető. A vékonybél tartalmaz olyan pórusokat, amelyeken keresztül a zsírgolyócskák felszívódnak, és közvetlenül a nyirokrendszerbe kerülnek. A zsírgolyócskák a nyirokrendszerbe, majd a vénás hálózatba kerülnek, a szíven keresztül bejutnak az artériás rendszerbe, majd elérik a testi sejteket körülvevő folyadékot. Innen a zsírgolyócskák a sejtmembránon keresztül, minden lényeges enzimatikus hidrolízis nélkül, a citoplazmába jutnak. Ezen az úton tehát a zsírgolyócskák elérik a megfelelő helyüket anélkül, hogy keresztülmennének a májon. (Zsírokról, olajokról egy későbbi cikkünkben írunk.)
A vékonybelünk tudattalan (tudatosan nem irányítható) hullámszerű (perisztatikus) mozgása segítségével halad végig a feldolgozott makarónink a vékonybél különböző szakaszain, kezdve a patkóbél, éhbél és csípőből, majd jut el a vastagbelünkbe. E mozgás gyorsasága egyéni sajátosság (lehet lassú 1-2 cm/s sebességű vagy gyors 10 cm/s sebességű). E hullámszerű mozgás alatt szívódnak fel a vékonybél különböző szakaszain a lebontott tápanyagok.
A vékonybélből a fel nem szívódott béltartalom vastagbélbe kerül, ami ilyenkor még híg, tápanyagmaradványokat, vizet, emésztetlen anyagokat tartalmaz. A vastagbélben a béltartalomban lévő víz és ásványi anyagok felszívódnak, ez által a béltartalom besűrűsödik, az emésztetlen salakanyagok készek arra, hogy számunkra alkalmas időben a széklettel kiürüljenek a szervezetünkből.
A cikket írta: Sarnyai Tünde dietetikus